Darla, az öreg király unokája naphosszat ott ült a király ágya mellett és most ő mesélt neki a pajtásairól, a mezőre tett kirándulásokról, a gólyáról, akinek a szél lefújta a fészkét a csűr tetejéről, benne a még magatehetetlen kisgólyákkal, és ő segített a fészket visszatenni.
Vagy csak énekelt egy maga költötte kis dalt, virágokról, tündérekről.
A király jobban érezte magát, ha hallhatta unokája csacsogását, és szeretettel simogatta meg a kislány aranyhaját.

Egyik nap, amikor nagyapja elszundított, Darla lábujjhegyen  – hogy fel ne zavarja – odaosont  a könyvespolchoz és le akart venni egy könyvet, hogy olvasgasson. Azonban a kiszemelt könyv nagyon magasan volt és a kislánynak fel kellett másznia a könyvespolchoz támasztott létrára, hogy elérje.
A könyv még így is túl magasan volt. Nyújtózkodott hát, hogy elérje, közben nekidölt a polcnak. Nagy meglepetésére a polc elmozdult és mögötte előtünt egy titkos ajtó.
Darla kezében a könyvvel lemászott a létráról és az ajtóhoz lépett. Az ajtó zárjában nagy, díszes tollú kulcs volt. Darla megforgatta a kulcsot a zárban, lenyomta a kilincset. Az ajtó halkan kinyílt, de mögötte teljes sötétség volt. A kislány nem ijedt meg a sötéttől, hanem meggyújtott egy gyertyát és egyik kezében a gyertyával belépett az ajtón.

Az ajtó mögött csigalépcső volt, amely lefelé vezetett. Kíváncsiságtól hajtva, Darla rálépett az első lépcsőfokra.

Óvatosan haladt a sötétben és éppen mielőtt elszédült volna a sok kanyargástól egy újabb ajtó állta útját.  Ez az ajtó is zárva volt. Darla megkopogtatta az ajtót és nagy meglepetésére valaki az ajtó túlfeléről visszakopogott.
– Ki van ott ? – kérdezte.
– Mi vagyunk Aidan és  Anay. Engedj ki minket, mert a farkas bezárt ide – hallatszott a túloldalról.
– Sajnos ebben a zárban nincs kulcs, de várjatok, kitalálok valamit – mondta a kislány – megpróbálom azt a kulcsot, amit a fenti ajtóban találtam. Talán az nyitja ezt az ajtót is.

Darla visszakapaszkodott a csigalépcsőn és magához vette a különös tollú kulcsot. Visszaindult a csigalépcsőn, már a felénél járt, amikor kialudt a gyertyája. Darla bátor kislány volt, de most azért megijedt egy kicsit. A lépcső meredek volt, és ha elvéti a lépést lezuhanhat. Egyik kezével a torony falát érintve fokról-fokra araszolva megindult lefelé. Egyszer csak beleütközött a bezárt ajtóba. Kitapogatta a kulcslyukat, beleillesztette a kulcsot, nagy levegőt vett és megforgatta. A zár kattant egyet és az ajtó kinyilt. A helyiség, ahová belépett egy szűk, rácsos ablakon keresztül kapott némi világosságot, de így is nagyon jól látta a két tündért, vastag szíjakkal megkötözve.

Siess, szabadíts ki minket, és mi eláruljuk, hogyan gyógyíthatod meg az öreg királyt – mondták a tündérek. Szerencsére Darlának mindig volt a köténye zsebében egy kisbicska, elővette és elvágta a szíjakat.

Miután megköszönték a segítségét, a tündérek így szóltak – Most pedig siessünk és szerezzük meg a gyógyírt az öreg király bajára. Egy varázserejű virág szirmából kell teát főzni, és az meggyógyítja nagyapádat.
Ez könnyű – kapta fel a fejét örömmel Darla – hol találom ezt a virágot?
Ez a bökkenő! Ilyen virág egyedül a nagy üveghegy tetején nő, és csak akkor lehet megtalálni, amikor sötét felhők gyülekeznek az égen és elered az eső. Akkor a virág szirmai kifehérednek és a sötétben könnyen rájuk lehet találni. Érzel-e magadban annyi bátorságot és ügyességet, hogy esős, viharos időben felkapaszkodj az üveghegy tetejére? – kérdezték a tündérek.

Eközben Milo, Una, Neel, Torge, Ivola és a versenyre benevező egyének a palotába érkeztek.
A miniszterek összeültek tanácskozni és úgy döntöttek, hogy az öreg király betegsége miatt még nem lehet megkezdeni a versenyt. Viszont a jelöltek bizonyíthatják ügyességüket, ha segítenek Darlának megszerezni a virágot. Mindenkinek tetszett az ötlet, és ki-ki nekilátott, hogy felkészüljön a veszélyes útra.

Darla is törte a fejét, de egyelőre fogalma sem volt, hogyan kezdjen hozzá. Ilyen esetben általában felkereste a kedvenc „töprengő” helyét a tó partján. Most is ezt tette. Amint ott üldögélt, odalépdelt hozzá a gólya, megállt mellette, Darla pedig elmesélte min töri a fejét, és megkérdezte a gólyát, fel tudna-e röpülni vele az üveghegy tetejére. A gólya barátságosan bólogatott, és megígérte, hogy segítségére lesz.

Aznap amikor beborult, és nagy esőfelhők gyülekeztek az égen, útnak indult az expedíció.

Voltak akik gyalogszerrel próbáltak felkapaszkodni az üveghegyre, de nem jártak sikerrel, mert az üveg síkos volt és minduntalan visszacsúsztak.
Mások létrát támasztottak az üvegfalnak, de a létra nem volt elég hosszú, így a hegy feléig sem jutottak el.
Legesélyesebbnek az látszott, aki léghajóval indult útnak, de amikor kitört a vihar, az erős szél messze fújta léghajóját a hegytől.

A gólya hátára vette Darlát és dacolva esővel, villámlással felrepült vele a hegy csúcsára. Mire odaértek, szakadt az eső és a mágikus virágok ragyogó fehéren ott virítottak a hegy csúcsán. Darla nagy csokrot szedett a virágokból és a gólya visszarepült vele a palotába.

Az öreg király megitta a virágszirmokból főzött teát és rövid időn belül meggyógyult. A palotában mindenki örült és ezután már könnyű szívvel fogtak neki, hogy megszervezzék a versenyt.