Una és Neel a patak partján három fiút vett észre. A gyerekek papírcsónakokat hajtogattak és aztán a vízre tették. Versenyeztek, melyikük csónakja úszik le hamarább a kanyarig.
Az egyik csónakja megakadt egy zsombékban, forgott, ide-oda dülöngélt, majd léket kapott és elsüllyedt. A gazdája méregbe gurult és kővel megdobálta a másik két csónakot. Egyiket eltalálta, el is süllyesztette, de a harmadik szerencsésen elért a kanyarig.
A pórult járt csónak gazdája sírva fakadt tehetetlen dühében. A kődobálós rádöbbent, hogy milyen gonoszul viselkedett és tanácstalanul áldogált síró barátja mellett. A győztes csónak gazdája ujjongva ugrándozott örömében és elszaladt.
A tündérek figyelemmel kísérték a játékot egy szikla mögül. Amikor a harmadik fiú elszaladt, Una és Neel összenézett – keressünk tovább – mondta Una – ezek még csak gyerekek.
