Második jelenet
A szivárványtündérek, Aidan, Milo, Una, Anay, Neel, Torge és Ivola fontos küldetéssel érkeztek. Amint a vízből kiléptek a patak partjára, a legtekintélyesebb közülük, Anay azt javasolta váljanak szét, úgy könnyebb dolguk lesz. A többieknek elfogadták a javaslatot, de egyedül nem szívesen fogtak volna bele, ezért három csapatot alkottak és úgy indultak útnak.
Milo, Torge és Ivola az erdő felé mentek.
Az erdőszélen találkoztak egy mókussal. Ki vagy te, apró teremtvény? – kérdezte Milo. Én MÓKUS vagyok – felelte a mókus és meglengette pompás vörös farkát. Mi járatban vagytok itt, a Makkos Erdőben? – kérdezte.
Milo így válaszolt: Szivárványország királya megöregedett és szeretné a trónnal járó terhes feladatokat átadni egy alkalmas személynek. Azonban a miniszterei által javasolt jelöltek egyike sem nyerte meg a tetszését, ezért úgy határozott, hetedhét országra szóló versenyt rendez és a győztesnek ajánlja fel a trónját. A mi feladatunk, hogy a versenyre jelentkezőket toborozzunk. Szeretnél versenyezni?
A mókus elgondolkodott, aztán megrázta a fejét: Én kíválóan tudok egyik fa csúcsáról a másikéra átugrani, jeleskedem a makk, mogyoró és toboz gyüjtésben, de nem vagyok alkalmas egy országot elirányítani. Itt jön viszont a barátom, a harkály, kérdezzétek meg őt!
Kakukk, kakukk! – kiáltotta egy piros sapkás, fekete szárnyú madár és rászállt az elöttük tornyosuló fa egyik ágára.
Hallottam, mit beszéltetek a mókussal – mondta -, de nekem itt nagyon fontos dolgom van! Sok beteg fa található az erdőben és az én feladatom, hogy meggyógyítsam őket. Beláthatjátok, hogy ez sokkal fontosabb, mint egy trónon ülni és fogadni az alattvalók hódolatát. Azzal harsányan kakukkolva tovaröppent. Milo, Torge és Ivola összenéztek: nincs mit tenni, menjünk tovább – mondták.
Elbúcsúztak a mókustól és folytatták útjukat az erdő belseje felé.
Folytatása következik!